Bontókalapács karbantartása
Hajtómű
A bontókalapácsot is karban kell tartani, ha sokáig akarunk vele dolgozni. Márpedig sokáig akarunk vele dolgozni, mert ezek nem olcsó szerszámok. Egy bérelhető bontókalapácsnál, mint nálunk különösen fontos a karbantartás, két irányból is. Egyrészről nem szeretnénk, ha az ügyfél nem tudná elvégezni a munkát ami miatt a gépet kivette tőlünk, ez mindkét félnek rossz. Ő elégedten lesz, mert nem érte el a célját, az adott munka elvégzését, és nekünk is rossz, mert elégedetlen, és valószínűleg soha többet nem fog tőlünk gépet bérelni, és senkit nem szeretnénk a munkavégzésben akadályozni. Ezen kívül természetesen mi is azt szeretnénk, mint bármelyik másik géptulajdonos, hogy az adott gépe sokáig üzemeljen, ne kelljen újat venni. Ez azon kívül hogy költség, elég nagy macera is, ráadásul a környezetnek sem hasznos ha kidobunk valamit, mert abból jelentős valószínűséggel hulladék lesz, hacsak nem sikerül valahogy újrahasznosítani. Erre sok hibás gép esetén azonban csekély esély van.
A legtöbb szükséges karbantartás le van írva az adott gép könyvében, használati útmutatójában. A gyártónál jobban sok esetben senki más nem tudja, milyen karbantartás kell a gépnek, hiszen ők tervezték.
Az első példánkat a kisebb vésőgépünkön fogom bemutatni. Ez egy 27J ütőerejű, 1300W teljesítményű vésőgép és bontókalapács. Ez az ütőerő azért többszöröse egy átlag ütvefúró 2-4J ütőerejének, így ebből adódóan teljesen más felépítésűnek is kell lennie. Ez a gép nem tud fúrni, nem egy kombinált gép, csak ütni tud. Ilyen ütőerejű gépek egyike sem tud már fúrni, teljesen más felépítésnek kell lennie ilyen erőhöz, mint egy kombinált gépnek. Szóval van neki egy ütőműve / hajtóműve. Miért is van erre szükség? A válasz valójában elég egyszerű. Egy bontókalapács ugye üt, percenkét több ezret, ami egy alternáló mozgás, vagyis kb fel-le mozgás. A benne lévő motor viszont forog, körbe-körbe. Ez a két mozgás nem ugyan az, szóval a forgó mozgást át kell alakítani egy más fajta mozgásra, ehhez kell egy hajtómű, ami lényegében ezt hajtja végre. Mint minden átalakítás, konvertálás, ez is veszteséggel jár. A veszteség legtöbb esetben hő formájában jelentkezik, vagyis a bontókalapács hajtóműve felmelegszik. Ha ez túlzott mértékű, akkor károsítja a szerkezetet, akár meg is olvashatnak bizonyos részei, és a gép tönkre megy. Ha ebben a hajtóműben nem lenne kenőanyag, ebben az esetben ahogy a képen is van, zsír, amely keni a fogaskerekeket és a többi részt, a gép nagyon gyorsan elkopna. Ezzel meg is válaszoltuk, miért nagyon fontos, hogy a hajtóműben megfelelő mennyiségű kenőanyag legyen. Azért, mert különben nagyon gyorsan tönkre megy. Ha tehát a zsír, vagy más gépek esetén olaj kifolyik a gépből, nem szabad tovább használni, mert nagyon gyorsan elkopnak a részei, akár percek alatt. Tehát ez a rész úgy van a bontókalapácsban vagy a vésőgépben, hogy itt kenőanyag van. Ennek meglétést rendszeresen ellenőrizni kell. A mi gépünk esetén ez könnyen megtehető, mert erre fel van készítve, hogy gyorsan megvizsgálható legyen a benne lévő zsír mennyisége. Mint egy golyóscsapágyat, ezt sem szabad színültig tölteni, mert az már inkább akadályozza a gép működését, mint segítené, mivel ha tele van a hajtóműház, akkor a kenő anyag ellenállásával is meg kell küzdnie a motornak a munkán kívül. A gép leírásában általában benne van, hogy milyen kenő anyagra van szüksége, ahogy a második képen látszik a mienkhez adtak is tartalékba egy kis tégelyben zsírt.
Van egy nagyobb bontókalapácsunk is, amelynek a korábbi gépnél is nagyobb, 1900W-os teljesítménye van. Ehhez tekintélyes, 60J-os ütőerő párosul és emberes, 16,5kg-os súly. Ez már más kategória, mint az előző gép, de természetesen ettől is van feljebb. Kézi használató eszköz esetén ennél nehezebb gép nem nagyon van, rendkívül nehéz lenne vele dolgozni. A konnektoros működés a felvehető teljesítményt is meghatározza, hiszem nem tudunk akármekorra teljesítményt kivenni egy normál konnektorból, ez általában legfeljebb 16A-ra van korlátozva. A legtöbb konnektor is ilyen áramerősségre van hitelesítve.
Ebben a gépben a kenőanyag nem zsír, mint az előző gép esetén, hanem olaj. Ez az olaj azonban nem élettartam hosszig használható olaj, hanem a gyártó megadta a csere intervallumot, amely 40-50 üzemóra. Az olajnak nem csak kenési tulajdonságát használják a gépe, hanem hőátadása is jó, ez is fontos tényező, akár egy autó esetén. A zsír nehezen cserélhető, az olaj könnyebben, így ha elhasználódik, egyszerűen köntjük a gépből, vagy valamilyen eszközzel kiszívjuk és mehet is be a friss új olaj. Ezen gép esetén SAE 15W40, ilyen specifikációjú olaj kell bele, mindössze ennyi áll a leírásban. Ez szerencsére egy aránylag olcsó olaj, és nem is kell sok egy töltettel a gépbe, mindösszesen 100ml. Szóval ha egy literes olajat veszek, 10-szer tudom belőle az olajcserét végrehajtani a gépen, ez elég jó. Itt is, akár az autó esetén, ha nem is költünk sokat az olajra, fontos, hogy rendszeresen cseréljük, betartva a megadott csere intervallumot. Itt egy átlátszó fedéle keresztük bármikor ellenőrizhető, hogy van-e elég olaj a gépben. Ha a gép állítva van, a kereszt vízszintes vonaláig kell elérnie az olajnak. Akár csak a zsírnál, itt sem szabad túltölteni a gépet, mert kárt okozunk vele. A gépben a hajtómű olajnyomást generál, és ha sok az olaj akkor nagyobb a nyomás, szétnyomhatja, vagy legalább is jobban terheli a szilenteket mint ahogy kellene, és előbb-utóbb folyni fog az olaj a gépünkből. Ami azért sem jó, mert így könnyebben kifogy, és olaj nélkül pedig nem sokáig működik.
Tokmány
A helyes használathoz hozzá tartozik bontókalapácsok és fúrógépek esetén is, hogy a szerszámbefogó tokmány ne legyen száraz. Sok fajta tokmány létezik, a legeterjedtebbek ütvefúrógép esetén az SDS-Plus, nagyobb fúrógépek és vésőgépek esetén az SDS-Max. 
Nagyobb bontókalapácsokba hatlapfejű szerszám kell, azonban ezek közül is több méret van: 25mm, 30mm stb. A mi nagyobb gépünkbe 30mm-es hatlap befogású vésőszár kell, a kisebb gépünkbe pedig SDS-Max-os. Van kölcsönzhető ütvefúrónk is, abban SDS-Plus-os fúrószár kell. Mindegyikben közös, hogy a tokmányban némi kenőzsírt kell juttatni, hogy ne menjen tönkre és megfelelő hatásfokkal dolgozzon. Mi kifejezetten erre a célra kifejlesztett és erre használandó zsírt használunk. A bérbeadás előtt minden esetben ellenőrizzük a tokmány állapotát és ha kell akkor beletöltünk egy kis zsírt. A leírás alapján a szerszámra, vagyis a fúrószárra vagy vésőszárra kellene kenni egy kicsit, de összességében mindegy hova tesszük a zsírt, mert ez a két felület találkozik, és a találkozásnak kell a kenyőanyag. A bal oldali képen talán egy picit több zsírt töltöttem bele, mint kellene, de kérlek vegyétek figyelembe, hogy a tokmány teljesen száraz volt, mert ez gép első használata előtt történt. Nyilván az sem jó, ha munka közben folyik a gépből a kenőanyag, mert annyi van beletöltve. A speciális kenőzsírnak az is előnye, hogy összegyűjti a szennyeződést, és nem engedi, hogy ez a szennyeződés a tokmányt koptassa, és így egy idő után használhatatlanná tegye. Összességében úgy gondolom, bármilyen kenőzsír jobb mint a semmi, szóval ha épp nincs kéznél speciális akkor jó egy hagyományos is, de akinek ilyen gépe van, annak jó ha van ilyen kenőanyaga is kéznél,
